Columbo - egyszerűen nem lehet megunni a sorozatot

Columbo – egyszerűen nem lehet megunni a sorozatot

A Columbo sorozat ma is ugyanúgy működik, mint a hetvenes években: elég néhány perc, és máris beszippant az elegáns, macska-egér játék a nagyképű tettesek és a látszólag szórakozott, gyűrött ballonkabátos hadnagy között. Peter Falk egyszerre kedves és könyörtelen figurája minden részben alaposan szétcincálja az önelégült alibiket, miközben a néző már a nyitányban tudja, ki a gyilkos. Ez a fordított krimi-formula a sorozat védjegye lett, és még ma is frissnek hat. Ha újranéznél néhány legendás epizódot, vagy most kezdenél barátkozni Columbóval, itt egy bőséges merítő, sok konkrét példával.

A sorozat sajátosságai: miért működnek a klasszikus részek ma is?

A Columbo sorozat egyik legnagyobb trükkje, hogy már az elején megmutatja a gyilkosságot. Nem a „ki tette” a kérdés, hanem a „hogyan fog lebukni”. A feszültség attól nő, ahogy Columbo a maga esetlennek tűnő módján észrevesz apróságokat: egy rossz időpontot, egy szokatlan mozdulatot, egy oda nem illő tárgyat. Minden nyom az emberi hiúságról szól, és a tettesek általában nem sima rosszfiúk, hanem kivételezett, művelt, gyakran hírnevüket féltő alakok.

A másik tartópillér Peter Falk játéka. A ballonkabát, a Peugeot, a kutya, a rövid, gyűrött szivar és a legendás „még egy kérdés” mind karakterjegy lett, de ezek csak eszközök. A hadnagy tétovának látszik, közben kíméletlen logikával dolgozik. A részről részre visszatérő hangvétel is vonzó: hol játékos, hol kifejezetten sötétebb, de mindig emberi. A magyar tévénézőknek sokat jelent az is, hogy a karakter magyar hangja összetéveszthetetlen atmoszférát adott a figurának, és ezzel egy egész korszak televíziós élményét határozta meg.

Columbo epizódok, amelyeknél le sem tudod venni a szemed a képernyőről

Vannak részek, amelyeknél még azok is belefeledkeznek a részletekbe, akik kívülről fújják a történeteket. Itt válogatott példák következnek, mindegyik más miatt emlékezetes.

Fekete etűd (2. évad)

Egy sztárkarmester eleganciája mögött hideg számítás lapul. A zenei világon belüli hiúságok, a művészlét látszatra tökéletes felszíne és az alatta húzódó törések adják a keretet. Columbo a gesztusokból, rutinokból és egy látszólag jelentéktelen virágnyomból indul ki. A finálé különösen erős, mert a tettes és a nyomozó kölcsönös tisztelete áttetszik minden soron.

Gyilkosság a műtőasztalon (2. évad)

Kórházi közeg, ahol a precizitás életeket menthet – vagy épp ellenkezőleg. Egy karrierje csúcsán lévő sebész annyira biztos magában, hogy úgy érzi, a szabályok csak a többiekre vonatkoznak. Columbo itt ritkán láthatóan indulatos, mert a tét valós, és az orvosi gőg mögött életveszélyes felelőtlenség bújik meg. A megoldás apró, technikai részleten fordul, és nagyon kielégítő.

Vihar egy pohár borban (3. évad)

Egy borászdinasztián belüli konfliktus rafinált gyilkossághoz vezet. A rész szíve a két főszereplő párharca: egy ínyenc, sznob, mégis rokonszenves ellenfél és a földhözragadt, kíváncsi hadnagy. Az ízes dialógusok, a borkészítés világának részletei és egy különleges időzítési trükk adják a sava-borsát. Kevés olyan epizód van, amely ennyire tisztán beszél szenvedélyről és szakmai büszkeségről.

Képek keret nélkül (1. évad)

Műkincsek, kritikusok és túl nagyra nőtt egók: a művészeti világ kulisszái közt zajlik a bűn. A tettes túl okosnak hiszi magát, és pont a műtárgyakhoz fűződő szokásokban, rituálékban hibázik. Columbo egyetlen, könyörtelenül logikus fogással, egy apró taktikával lebbenti fel a fátylat. A befejezés csattanója a sorozat egyik legkifinomultabb pillanata.

Negatív reakció (4. évad)

Egy ünnepelt fotós a sötétkamra mestere – és a megtévesztésé is. A rész játékosan épít a képek és a valóság viszonyára: amit látunk, az nem feltétlenül az, ami történt. A gyilkos azt hiszi, hogy a kamera optikájával bármit meg lehet magyarázni, de Columbo egy zavarba ejtően egyszerű részleten csavarja meg a képletet. A fekete humor végig ott lapul a sorok között.

A döntő játszma (2. évad)

Sakknagymesterek világa, ahol a presztízs az elsődleges valuta. Az ellenfél itt intellektuálisan is méltó Columbóhoz, a feszültség pedig abból fakad, hogy mindketten előre gondolkodnak. A döntő bizonyíték egy hétköznapi tárgyhoz és egy hebehurgya takarítási manőverhez kötődik. Remek példa arra, hogy a sorozat nem az akciótól, hanem a gondolkodástól izgalmas.

Zavaros vizeken (4. évad)

Óceánjáró, összezárt közeg, időzítésre épített gyilkosság. A hajó ritmusa, a fedélzetek közti mozgás és a személyzet menetrendje mind nyommá válik. Columbo idegen terepen is otthonosan mozog: figyel, kérdez, és a tengerjárás szabályait fordítja a tettes ellen. A kulcs itt is valami apróság, amit csak az vesz észre, aki hajlandó sokadszor is visszamenni ugyanoda.

Végzetes gyakorlat (4. évad)

Katonai akadémia, vasfegyelem, sértett büszkeség. A tettes tekintélye páncélnak látszik, de Columbo minden jelenetben egy kicsit megkarcolja. A megoldás órarendhez, lőgyakorlatokhoz és egy nagyon konkrét időponthoz tapad. Erős morális tónusú epizód, ahol a hagyomány és a felelősség ütközéséből lesz bűn.

Gyilkosság telefonhívásra (7. évad)

Szellemes cselszövés, amelyben egyetlen szó is halálos fegyver lehet. A rész játékossága abban rejlik, ahogyan egy hétköznapi technikát – és egy ártalmatlan hangjelzést – használnak végzetes kulcsként. Columbo módszeresen lefejti a trükk rétegeit, és a végén egy kíméletlen logikai csapdát csattint a tettesre. Ritka, hogy egy epizód egyszerre ilyen könnyed és ilyen pengeéles.

Ezek a részek más-más világot mutatnak meg: művészetet, orvoslást, hadsereget, borászatot, tengeri utazást. Közös bennük a türelem és a precíz megfigyelés. A Columbo epizódok mindig civilizált párbajok: a tettes magabiztos, mert privilégiumai mögé bújik, a hadnagy pedig szerény, mert tudja, hogy a részletek végül úgyis beszélni kezdenek.

Columbo felesége a sorozatban: mítosz, humor és egy furcsa kitérő

Columbo felesége a sorozatban sosem látható szereplő. A hadnagy gyakran hivatkozik rá, mintha csak egy lépéssel arrébb állna: emlegeti a tanácsait, az ízlését, sőt néha azt is, hogyan vitáznak apróságokon. A figura egyszerre poén és karakterépítő elem. Emberibbé teszi a nyomozót, mert a néző érzi, hogy tartozik valakihez, akinek számít a véleménye. A házasság létezése magyarázat sok hétköznapi megfigyelésére is: Columbo ártalmatlan pletykákból, családi rutinokból is következtet.

A rajongói kultúrában külön legendáriuma lett a feleségnek. Az, hogy a néző sosem találkozik vele, teret ad a képzeletnek. A sorozat humora sokszor abból fakad, hogy a hadnagy a legfeszültebb pillanatokban is képes olyan megjegyzéseket tenni, mintha csak otthoni történeteket mesélne a tettesnek. Ez a közvetlenség lebontja a távolságot, és a gyanúsítottnak is nehéz nem reagálnia rá.

Olvass még a Partyzoo-n