A 15. századi Havasalföld uralkodója, Vlad tepes neve máig intenzív reakciókat vált ki: egyesek szemében könyörtelen zsarnok, másoknál a függetlenségért küzdő, rendpárti fejedelem. A későbbi „vlad drakula” legendával való összemosódás tovább bonyolítja a képet. Az alábbiakban tisztázzuk, honnan ered a hírneve, milyen történelmi közegben uralkodott, mi tudható a végzetéről, és mit lehet biztosan mondani „vlad tepes, fiai” témában.
Vlad drakula név eredete és a Sárkányrend öröksége
Vlad tepes apja, II. Vlad a Luxemburgi Zsigmond által alapított lovagi társaság, a Sárkányrend tagja lett. A „Dracul” (sárkány, a korabeli román nyelvben ördög jelentésárnyalattal) nevet innen vette fel, fiát pedig gyakran Drăculeának, vagyis „a Sárkány fiának” nevezték. A „vlad drakula” kapcsolat tehát eredetileg családnévi és rendi kötődés, nem pedig vámpírhistória: Bram Stoker jóval később, a 19. század végén emelte át a „Dracula” nevet irodalmi céllal. A történészek többsége szerint Stoker főként a névből és néhány háttérforrásból merített, a regényalak és a történelmi személy nem azonos.
A Țepeș melléknév (magyarul karóbahúzó) a fejedelem hírhedt kivégzési módszerére utal. A török krónikákban a „Kazıklı Bey” elnevezés maradt fenn, szintén erre utalva. Eredendően azonban egy politikai program kísérőjelensége volt: a közrend erőszakos helyreállításának eszköze, amelyet a havasalföldi bojárokkal és külső ellenfelekkel folytatott hatalmi harcok közegében alkalmazott.
Hatalmi harcok és hadjáratok Havasalföldön
Vlad 1431-ben született Segesváron, apja II. Vlad Dracul, anyja feltehetően Cneajna moldvai hercegnő. A Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közé szorult Havasalföld trónja a 15. században gyakran cserélt gazdát: rövid első uralkodása 1448 őszén zajlott, majd 1456 és 1462 között, végül 1476-ban egy harmadik, rövid időszakra tért vissza a hatalomba. Pályáját korán meghatározta, hogy öccsével, Radúval együtt túszként tartották az oszmán udvarban, apját és bátyját pedig 1447-ben meggyilkolták. A hatalomba visszakerülve a belső rend helyreállítására törekedett: megtörte a bojárok önállósodását, központosított, és keményen torolta meg a lázadást és rablást.
A nemzetközi helyzet folyamatosan kiélezett volt. 1462-ben II. Mehmed szultán Havasalföld ellen vonult. A források szerint Vlad látványos elrettentéssel élt: Târgoviște közelében a hódítók egy „karók erdejébe” ütköztek, tízezres nagyságrendű áldozatszámmal. A kortárs és későbbi elbeszélések eltérőek, a számokat gyakran túlzóan adják meg, de a jelenet beégett a kollektív emlékezetbe, és meghatározta a fejedelem hírnevét Európa-szerte.
A hadjáratok és belpolitikai ellenfelek örvénye végül a magyar királyi udvarhoz kötötte sorsát. 1462-ben Hunyadi Mátyás elfogatta, évekre fogságba került, majd fokozatosan rendeződött a viszony: a humanista diplomáciának és dinasztikus kapcsolatoknak is szerepük volt ebben, házasságot kötött Szilágyi Jusztinával, Mátyás király rokonával. Szabadulását követően ismét trónra segítették, részben azért is, hogy a magyar érdekeknek megfelelően stabilizálja Havasalföldet az oszmán nyomással szemben.
Vlad tepes halála és a sírhely rejtélye
A legtöbb hagyomány szerint Vlad 1476 végén esett el – a hadakozás utolsó szakaszában, Havasalföldön, valószínűleg Bukarest környékén. A halál körülményei nem teljesen tisztázottak: van, aki csatában bekövetkezett halált említ, más változatban orvul gyilkolták meg. A sírhelyről is megoszlanak a vélemények: sokáig a Snagov-tavi kolostor templomát tartották a legvalószínűbb nyughelynek, ahol helyi hagyomány és több román történész álláspontja szerint a szerzetesek rejtették el a holttestet. A 20. századi feltárások és forráskritika ugyan finomították ezt a képet, de a Snagov-mítosz tovább él a közvélekedésben és a turisztikai narratívákban.
A modern természettudomány is hozzátett egy különös réteget a történethez. 2023-ban proteomikai vizsgálatok során Vlad leveleiből vett mintákban olyan biomolekulákat azonosítottak, amelyek többek között gyulladásos folyamatokra, légúti problémákra és egy ritka jelenségre, a haemolacriára (vérrel kevert könny) utalhatnak. A következtetések óvatosak, de a „vért könnyező fejedelem” motívuma így tudományos hipotézisként is felbukkan a róla szóló hagyomány mellett.
