Van egy közkeletű állítás, amit mindenki ismer: a Mount Everest a világ teteje. Csakhogy a „világ legmagasabb hegye” valójában többféleképpen is értelmezhető, és ettől rögtön izgalmasabb lesz a kép. A tengerszint feletti magasság, a Föld középpontjától mért távolság és az alaptól a csúcsig vett teljes magasság három különböző versenyt eredményez. A dobogó helyezettjei ugyanazok, a sorrend viszont változik.
Hogyan mérjük a világ legmagasabb hegycsúcsát?
Elsőre egyszerűnek tűnik: felírjuk, hány méter magas a csúcs a tengerszinthez képest, és meg is van a világ legmagasabb hegycsúcsa. Csakhogy a tengerszint nem mindenhol ugyanaz, és a gravitációs anomáliák miatt a Föld „átlagos” tengerszintjét is egy bonyolult, geoidnak nevezett modell írja le. A modern magasságmérések műholdas helymeghatározásra, geodéziai hálózatokra és precíz korrekciókra támaszkodnak, de még így is más értéket kapunk, ha a hó és a jég vastagságát beleszámoljuk vagy épp levonjuk.
A másik gond az, hogy nem csak a tengerszinthez mérhetünk. Ha a Föld középpontjától nézzük a távolságot, számít az is, hol helyezkedik el a hegy a bolygón. Az Egyenlítőnél a Föld kissé kidudorodik, ezért ott a felszín messzebb van a középponttól. És van még egy szempont: a hegy teljes, alaptól a csúcsig vett magassága. Ez különösen a vulkáni eredetű, tengeraljzatról kiemelkedő hegyeknél borítja fel a rangsort.
A mindennapi kommunikációban általában a tengerszint feletti magasságot használjuk, mert összehasonlítható és hagyományosan így jegyezzük fel a csúcsokat. De ha a kérdést így tesszük fel, hogy „melyik a világ legmagasabb hegycsúcsa”, máris érdemes tisztázni, melyik definícióra gondolunk.
Mount Everest, a tengerszint feletti király
Ha a tengerszinttől mérjük a magasságot, az Everest a vitathatatlan bajnok. A Himalája ikonikus csúcsa ma hivatalosan 8848,86 méter magasnak számít, ami a legfrissebb, közös nepáli és kínai mérés eredménye. Ez a szám évtizedek óta kulturális hivatkozási pont lett, és nem csak a hegymászók körében: térképeken, iskolai ábrákon, kvízkérdésekben is ez az adat szerepel.
A tengerszint feletti magasság azonban nem árul el mindent. Az Everest egy hatalmas, magasfennsíkon áll, a tibeti és nepáli oldalon is kétezres-háromezer méteres alapról indulnak az útvonalak. Ez azt jelenti, hogy a csúcs égi magassága a környező táj fölött kisebbnek tűnhet, mint ahogy a számok sugallják. A hegyóriás még így is extrém közeg: a ritka levegő, a szél és a kiszámíthatatlan időjárás miatt a csúcsmászás továbbra is a hegymászás egyik végső próbatétele.
A modern mérések azt is megmutatják, hogy az Everest nem „kőbe vésett” magaslat: a földkéreg mozgása milliméteres-néhány milliméteres éves változásokat okozhat, a gleccserek és a hóvastagság pedig szezonálisan módosítja a csúcs tényleges felszínét. Vagyis még a tengerszintes definíció mellett is van mozgástér a számokban.
Chimborazo, amely a Föld középpontjától a legtávolabb eső csúcs
Ha a Föld középpontjától mért távolság szerinti „legmagasabb csúcsot” keressük, Dél-Amerika lép a képbe. Ecuador legmagasabb pontja, a Chimborazo tengerszint felett alacsonyabb, mint számos himalájai nyolcezres, mégis az egyenlítő közelsége miatt a csúcsa távolabb esik a Föld középpontjától, mint bármely más hegyé. Az ok az egyenlítői dudor: bolygónk forgása miatt az Egyenlítőnél a földkéreg és az óceánok kissé „kidudorodnak”, így itt a felszín nagyobb sugarú körön helyezkedik el.
Ez a geometriából adódó előny azt eredményezi, hogy a Chimborazo csúcsa a legközelebb a világűrhöz. A számok nyelvén: bár a tengerszinthez képest jóval alacsonyabb az Everestnél, a csúcs geocentrikus távolsága nagyobb. Ez remek példa arra, hogy a „világ legmagasabb hegycsúcsa” kifejezés mögött mennyire különböző világok húzódnak meg attól függően, hogy mit mérünk.
A Chimborazo ráadásul szimbolikusan is erős: a 19. század felfedezői és természettudósai előszeretettel használták „referenciaként”, amikor a magasság és az éghajlati övek kapcsolatát vizsgálták. A hegy növényzeti zónái, a hóhatár és a vulkáni kúp formája jól illusztrálják az Andok klímáját és a magashegyi ökoszisztémák törvényszerűségeit.
Mauna Kea, amely az aljától mérve veri a mezőnyt
Van még egy versenyző, aki a definíciók cseréjével hirtelen az élre ugrik: a hawaii Mauna Kea. Ez a hórihorgas pajzsvulkán a Csendes-óceán fenekéről emelkedik a felszín fölé, ezért ha az aljától a csúcsáig mérjük, összesen több mint tízezer méter magas tömböt kapunk. A tengerszint felett „csak” valamivel több mint négyezer méter, de a teljes, víz alatti és víz feletti szerkezet együtt messze meghaladja az Everest kőzetanyagban vett függőleges kiterjedését.
Ez a nézőpont a hegy „testét” veszi komolyan, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a tengerszint csupán egy kényelmes viszonyítási sík. A vulkanikus szigetek hegyeinek valódi mérete akkor tárul fel, ha a tengerfenéktől számolunk. Nem véletlen, hogy a Mauna Kea a geológusok és a vulkanológusok kedvence, csillagászati obszervatóriumai pedig a tiszta, zavartalan magashegyi ég miatt világhírűek.
Miért vitatott a világ legmagasabb hegye kifejezés
A hegyek rangsorolása mindig attól függ, mit szeretnénk összehasonlítani. A tengerszint szerinti sorrend egyetemes és praktikus, a térképek és a turisztikai útmutatók számára ez a legkézenfekvőbb. A Föld középpontjától mért távolság viszont megmutatja, hogyan játszik közre a bolygó alakja és forgása. Az alaptól vett magasság pedig a hegy geológiai valóságát emeli ki, különösen az óceáni vulkánok esetében.
Érdemes észben tartani azt is, hogy az „alap” nem mindig egyértelmű. A Himalája csúcsai egy hatalmas orogén öv részei, ahol a kéreganyag vastag, a fennsíkok magasan húzódnak. Hol kezdődik akkor az Everest „lába”? A tengerfenéken emelkedő vulkánoknál könnyebb a helyzet, mert az óceáni kéreg és a víz mélysége jól mérhető. Ugyanakkor a mértékegység ugyanaz: minden esetben a kőzettest függőleges kiterjedéséről beszélünk, csak a viszonyítási sík változik.
A hegymászók számára egy negyedik szempont is fontos: a relatív kiemelkedés, vagyis a topográfiai prominencia, ami azt mutatja meg, mennyire „önálló” egy hegy a környezetéhez képest. A prominens csúcsok nagyobb térségek felett uralkodnak, és más mászóélményt adnak, mint a magas fennsíkok peremén álló, de környezetükhöz képest kevésbé kiugró hegyek.
Közérthető példák és tévhitek helyre tétele
Sokan kérdezik, hogy ha a Chimborazo „közelebb van az űrhöz”, akkor miért nem azt hívjuk a világ legmagasabb hegyének. A válasz az, hogy a köznyelvben a magasságot a tengerszinthez hasonlítjuk, mert így lehet minden pontot egységes rendszerben elhelyezni. A geocentrikus távolság inkább elméleti játék, amely megmutatja, milyen „púpos” a Föld az Egyenlítőnél.
Felmerül az is, vajon miért tűnik néha „kisebbnek” az Everest, ha a képeken egyes andoki vagy alaszkai hegyek drámaibb sziluettel szerepelnek. Ennek oka a környezet: egy 4000 méterre emelkedő magányos kúp a tengerpart közelében optikailag sokkal meghökkentőbb lehet, mint egy 8000-es csúcs, amelyet több ezer méter magas fennsík vesz körül. A tájkép és a relatív emelkedés gyakran erősebben hat a szemre, mint a száraz számok.
A másik kedvelt félreértés, hogy a „világ legmagasabb pontja” és a „világ legmagasabb hegycsúcsa” ugyanazt jelenti. A pont lehet geocentrikus értelemben vett legtávolabbi pont, miközben a hegycsúcs tengerszint felett nem a legmagasabb. Ezért érdemes a fogalmakat tisztán használni, és mindig jelezni, milyen mérési logikát követünk.
Az, hogy a cím attól függ, mit és honnan mérünk, nem relativizálás, hanem a természet sokszínűségének elismerése. A Mount Everest a tengerszinthez képest a legmagasabb, a Chimborazo a Föld középpontjától a legtávolabbi, a Mauna Kea pedig a teljes, alaptól csúcsig vett magasság alapján a legnagyobb. Három eltérő szemlélet, három külön győztes, és mindegyik tanít valamit a Föld működéséről.
A lényeg, hogy amikor a világ legmagasabb hegycsúcsát emlegeted, tudd, melyik mércéről beszélsz. Így nem csak a kvízeken leszel erős, hanem a természetet is árnyaltabban látod: egyszerre geológiai képződményként, globális gravitációs térben elhelyezkedő pontként és látványos tájalkotó elemként. Ebben a hármas tükröződésben a Föld hegyei még izgalmasabbak.
