Ha megrezzen az ablak, megmozdul a csillár és a telefonon felvillan a „földrengést észleltünk” értesítés, hirtelen mindenki ugyanarra kíváncsi: hol várható földrengés Magyarországon, mekkora eséllyel, és mit jelent ez a hétköznapok szintjén. Bár pontos időpontot és helyet a tudomány ma sem tud kijelölni, a legfrissebb hazai térképek és a korábbi rengések mintázatai már elég jó képet adnak arról, hol él aktívabb föld a talpunk alatt.
Törésvonalak Magyarországon a térképen – miért pont itt pattannak ki a rengések
Magyarország nem a nagy lemezszegélyek frontvonalában fekszik, mégis tagolt, mozaikos belső szerkezetű terület. Ennek a sok apró feszültségnek a levezetése időről időre kisebb-nagyobb földrengésekben jelenik meg. A szakemberek az úgynevezett fiatal és aktív törésvonalakat, valamint a korábbi rengések nyomait gyűjtötték egy országos léptékű térképre, így kirajzolódnak azok az övek, ahol az átlagosnál sűrűbb a szeizmikus élet.
A Dunántúlon a Móri-árok és tágabb környezete a legismertebb szeizmikusan élénk zóna. A Balaton északi térségétől Komáromig húzódó szerkezeti vonal mentén pattant ki az 1810-es móri földrengés, és ugyanebben a régióban remegtette meg a Vértest 2011-ben az oroszlányi esemény. A törésrendszerhez kapcsolódó kisebb rengésrajok ma is megfigyelhetők, vagyis a terület nem „alszik”.
A Dunát követő övek sem néma szakaszok: a Duna-völgy és az Alföld pereme több helyen jelzi, hogy az aljzatban futó vetők időnként megmozdulnak. Budapest környékén is előfordulhatnak érezhető, közepesnél gyengébb lökések, a múlt század emlékezetes példája a két halálos áldozatot követelő, 1956-os dunaharaszti rengés, amely széles körben okozott épületkárokat.
A délnyugati határvidéken a Dráva–Mura térsége kiemelt figyelmet kap: itt ugyan jóval ritkábban pattan ki hazai epicentrumú nagyobb esemény, de a horvátországi, szlovéniai északi szegélyhez közeli erősebb földmozgások rendszerint Magyarországon is jól érezhetők. Ennek hétköznapi bizonyítéka, amikor egy-egy dalmáciai vagy közép-horvátországi nagy rengésnél a nyugat-dunántúli lakásokban megindulnak a csillárok.
A kéreg alatti mozaikosság nem mindenhol látszik a felszínen. Sok aktívnak tekintett vető a vastag üledéktakaró alatt dolgozik, ezért nem várható, hogy látványos felszíni repedés jelezze a feszültség feloldódását. A mérnökök és geofizikusok ezért földrengés-katalógusokból, műholdas földmérési adatokból és nagyfelbontású geofizikai mérésekből rakják össze a kirakóst.
Magyarország földrengés által veszélyeztetett helyei – hol nagyobb az esély, hol kisebb
A földrengés-veszélyeztetettség nem „jóslat”, inkább valószínűségi térkép arról, hol mekkora gyorsulásra érdemes méretezni az épületeket, és hol gyakoribbak az érezhető lökések. A hazai szakmai összegzések alapján Magyarország földrengés-aktivitása közepes: kisebb lökések rendszeresen előfordulnak, a kifejezetten nagy, komoly pusztítást okozó rengések viszont ritkák.
A leginkább érintett övek a közép-dunántúli szerkezeti zónák (Móri-árok térsége, Vértes–Bakony pereme), a Komárom–Győr vonal és környezete, a Duna mente több szakaszon, valamint a Dráva–Mura térség szélesebb öve. Ezekben a régiókban nagyobb az esély érezhető földmozgásokra, és itt fordultak elő a történelmi Magyarország legemlékezetesebb rengései is.
Ez nem jelenti azt, hogy az ország többi része „mentes” lenne. A földrengések természetét figyelve azt lehet mondani: bárhol előfordulhat kisebb-nagyobb lökés, csak nem egyforma valószínűséggel. A Budai-hegység alatt például ismert vetők futnak, amelyek az évezredek során a termálvizek utánpótlására is hatottak, és bár ezek a mozgások ritkán hoznak felszínre komoly kárt, érezhető rázkódás itt sem példa nélküli.
A kockázat szempontjából sokat számít a talajviszony is. Ugyanaz a rengés különböző talajtípusokon eltérő rázkódást okoz: az ún. laza, fiatal üledékes területek hajlamosabbak a rezgés felerősítésére, míg a tömör, szilárd aljzat általában kevésbé „rázós”. A nagyvárosok, köztük Budapest és a Duna menti települések jelentős része ilyen üledékes területeken fekszik, ezért itt egy mérsékeltebb rengés is zörgő ablakokkal, kilengő lámpákkal járhat.
Mekkora földrengés várható Magyarországon – mit mondanak a számok és a józan ész
A „várható földrengés” kifejezést érdemes helyén kezelni: a tudomány a pontos előrejelzésnél ma sokkal jobban áll a veszélyeztetettség becslésében. A történelmi és instrumentális adatsorok alapján Magyarországon átlagosan néhány évtizedenként bekövetkezik egy 5-ös magnitúdónál nagyobb rengés. Ezeket hosszú, csendes időszakok választják el egymástól, és a lakosság többsége élete során legfeljebb néhány, többnyire kisebb eseményt tapasztal.
A „nagy” rengés hazai léptéke persze relatív. A történelemkönyvek a komáromi 1763-as földrengést említik kiugró példaként, amely 6-os feletti nagyságával kivételesnek számít a Kárpát-medencében. A 20. században a legnagyobb károkat az 1956-os dunaharaszti esemény okozta, a 21. században pedig az oroszlányi 2011-es földrengés rázta meg leginkább a mindennapokat – utóbbi már a modern műszerek korában részletesen dokumentált esemény volt.
A számoknál azonban legalább ilyen fontos a környezet. Egy 4-esnél alig nagyobb rengés is okozhat lokális károkat, ha sekélyen pattan ki, a felszín közelében futó vető mentén, és laza talajon álló, gyenge állapotú épületeket ér. Ugyanakkor egy 5-ös erősségű, mélyebb fészkű esemény sokszor „csak” riadalmat okoz a megrázott városokban. Ezért szerepelnek a mérnöki szabványokban a talajosztályok és a tervezési gyorsulások is: a cél nem az, hogy mindent „földrengésbiztossá” tegyünk, hanem hogy ésszerű szinten vegyük figyelembe a valószínű kockázatot.
A határokon túli események is beleszólnak a hazai élménybe. Amikor 2020 végén Közép-Horvátországban kipattant egy 6-osnál is erősebb földrengés, Magyarországon a Dunántúl nagy részén és Budapesten is tömegek érezték a kilengést. Ilyenkor nem itthoni törés mozdul meg, de a hullámok akadálytalanul terjednek a keményebb aljzaton, és az érzékenyebb épületek, csillárok, csövek azonnal reagálnak.
Múltbeli példák
A komáromi 1763-as földrengés a régió mércéjével is nagy esemény volt. Krónikák szerint Győr és Zsámbék környékén is súlyos károk keletkeztek, templomtornyok repedtek meg, sok ház omlott össze. A városban tucatnyi áldozatról írtak, ami a kor építési technikáját ismerve jól mutatja: a nagy magnitúdó mellett a talaj és az épületállomány sebezhetősége is szerepet játszott.
Az 1810-es móri földrengés a Móri-árok jelentőségét emelte ki: közel ezer utórengést jegyeztek fel, a főrengés pedig széles körben okozott ijedtséget és károkat. A műszeres korszakhoz közeledve a beszámolók és a kárképek alapján ma is rekonstruálni tudjuk, milyen intenzitással rázkódott a táj.
Az 1956-os dunaharaszti esemény már a modern városszövetben mutatta meg, mit jelent egy közepes erősségű hazai földrengés: több ezer épület sérült meg, a károk jelentős része a gyengébb szerkezeteknél és a nem megfelelő kapcsolatoknál jelentkezett. A 2011-es oroszlányi rengésnél pedig sokan tapasztaltak zörgő ablakokat, kilengő csillárokat, kisebb tárgyak elmozdulását, miközben a nagyobb károk helyben, a fészek közelében koncentrálódtak.
